Áprilisban megindulnak a leszámolások,hirdette meg a sárisápi bányászgyerek(orbánkitudjamilyenviktor).
A tartótisztje lányát feleségül vevő besúgó tervei közt szerepel vagy sem az amerikai népszava vagy az amerikai szerveren létező okiratok eltüntetése?
Márki-Zay Péter három évig járt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, ebből két évet reklám szakirányon tanult. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem) diplomázott, külgazdasági fő szakirány mellett áruismeretből szaktanári képesítést is szerzett. Második szakiránya a politikatudomány volt. A tanszéket Ágh Attila, közismert baloldali politológus vezette, de akkor még ott oktatott a Fideszben mára kegyvesztetté vált Navracsics Tibor is. Márki-Zay csoportjának mentora Lánczi András, a Fidesz egyik főideológusa volt. „Nagyon sok minden érdekelt, a földrajz, a teológia és a nyelvek is. A közgázon ötödévesként felvételt nyertem a szegedi történelem szakra is. Öt év alatt elvégeztem. Szakdolgozati témavezetőm tanácsára beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Botos Katalin gazdaságtörténeti doktori iskolájába. A doktorimat már Kanadából hazautazva védtem meg” – emlékszik vissza tanulmányaira Márki-Zay.
Az egyetem után egy évre Bajára került, ahol a Démász kirendeltségvezetőjeként dolgozott. 2001-ben visszatért a Hódmezővásárhelyhez közeli Szentesre, a villamos és adatátviteli rendszerekkel foglalkozó Legrandnál kapott állást. 2004-ben feleségével közösen úgy döntöttek, hogy tanulni és világot látni családostul Kanadába, Torontóba vándorolnak. Ott egy autóalkatrész-kereskedő nagyvállalatnál helyezkedett el marketingesként.
Később annak érdekében, hogy felesége kitanulhassa a szülésznői szakmát, az Egyesült Államokba költöztek, ahol Márki-Zay lakóhelyük munkaerő-fejlesztését végző nonprofit szervezetének felügyelőbizottsági tagja lett. Itt szerzett tapasztalatot a vállalkozás- és gazdaságfejlesztésben és a munkahelyteremtésben.
Lényegében ötéves kirándulás volt, kevesebbel jöttünk haza, mint amennyivel kimentünk. Bár kétszer annyit kerestem, mint itthon, a fizetésemet mindig elutaztuk, és a feleségem tanulmányai is sokba kerültek. Mivel kisebb városban éltünk, ahol nehéz házat bérelni, vettünk egyet, de a 2008-as ingatlanválság után vesztettem rajta 27 ezer dollárt – a ház meg a banké lett.
Már 2006-ban sem tetszett Orbán populista kampánya, amikor nem voltam itthon, de figyeltem az eseményeket.
A végső elkeseredést az váltotta ki bennem, amikor az Állami Számvevőszék megbüntette a legnagyobb ellenzéki pártot, illetve ellehetetlenítették Havas Henriket, nyilvánvalóan azért, mert írt egy könyvet Vona Gáborról.
Mondom is a jobbikosoknak, hogy legyenek még radikálisabbak: álljanak ki a magyar emberekért, a cigányokért és a zsidókért is!
Sok barátom van különféle vallási irányvonalból, a karizmatikus testvérektől hallom, milyen csodálatos élményeik vannak. Ugyanakkor nekem soha nem jelent meg a Szűzanya. Ebben az értelemben földhözragadtabb vagyok. De amióta elbocsátottak, a hitemben hatalmasat fejlődtem.
Ugyancsak amerikai (kanadai) példa alapján tenné rendbe a városi tömegközlekedést. Szerinte a nagy lehetőségeket hordozó tram-train ezt nem oldja meg, a buszok nagyok, ritkán és drágán járnak, ráadásul egy-két ember lézeng rajtuk Vásárhelyen – jelentette ki. Torontóban kétszemélyes kis autókat közlekedtetnek, amelyekkel például a mozgássérültek, rendelésre, olcsón bárhová eljutnak a városban.
Sőt, a vásárhelyi MSZP egyik közleményében azt írják, a jelölt az Egyesült Államokban és Kanadában is élt, így van tapasztalata az amerikai üzleti életben. ... Ez azért messze nem ugyanaz. De úgy néz ki, a jelölt úrtól már megszokhattuk, hogy keveri a szezont a fazonnal. Na de ennyire?!”
Amerikában pedig végigkövettem a 2008-as elnökválasztási kampányt: ott voltam Barack Obama, Hillary Clinton és John McCain környékbeli rendezvényein. Magyarországon viszont akkor már nem tudtam azonosulni egyetlen párttal sem.
Az nagyon tanulságos volt, hogy Obama a kisemberek húszdolláros adományaiból meg tudta finanszírozni a kampányát. Igaz, ott hagyomány, hogy az emberek kiállnak a saját ügyeikért, és áldoznak az értékekért, itthon kevésbé. De egyre több magánembertől kapok tanácsokat, adományokat, előfordul, hogy pénzt dobnak a postaládámba.
Aztán amikor 2004-ben hivatalosan kivándoroltunk Kanadába, már nem ez volt a cél, hiszen akkor már jól kerestem itthon, egyedül el tudtam tartani a családot. Lényegében ötéves kirándulás volt, kevesebbel jöttünk haza, mint amennyivel kimentünk
De Márai a példaképem, aki az Egy polgár vallomásában azt mondja: az a rokona volt a legboldogabb a családjában, aki az értelmiségi környezetéből fekete bárányként mészárosnak ment.
Az amerikai tapasztalataim alapján van néhány ötletem, hogyan lehetne Magyarországon is fejleszteni a gazdaságot. Amikor kint éltünk, egyszer hosszan beszélgettem a helyi polgármesterrel, és utána felkértek, hogy a regionális munkaerő-fejlesztési felügyelőbizottságban én képviseljem a megyét. Ott sokat foglalkoztak azzal, hogy a fiatalokat felkészítsék a munkaerőpiacra, letelepítsenek nagyvállalatokat helyben és fejlesszék a kisvállalkozásokat. Dinamikus elképzeléseim vannak arról, hogyan kellene itthon is előrelépni. Persze ehhez az kell, hogy az elnyomás, a félelem és a korrupció ne akadályozza meg a gazdasági fejlődést.
Kanada hamar rájött arra, hogy az új jövevények jelentős része csak a szociális rendszer előnyeit szeretné élvezni. Ezért átalakította menekültügyi rendszerét. 2012 júniusában a "színlelt" menekültek által okozott költségek csökkentésére a C-31-es törvény alapján az állampolgársági és bevándorlásügyi minisztérium listát állított össze a biztonságosnak tekinthető demokratikus országokról, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat. A felsorolásban Magyarország is szerepel.
A vízumkényszer újbóli eltörlése óta mintegy hétezer magyar állampolgár kért menedékjogot Kanadában, de az évekig elhúzódó eljárás során alig néhány százan kapták meg a státuszt – közölték a hatóságok.
Kanadába 1994. november 1-jétől lehetett vízummentesen utazni, de az országba érkező nagyszámú, főként roma menekült miatt 2001. december 5-én újból vízumkötelezettséget vezettek be Magyarországgal szemben. 1998-tól 2001-ig 8600 magyar állampolgár folyamodott menekültstátuszért Kanadában.
Az elbírálásra várók megkapják a szociális juttatásokat
Turistaként hat hónapig lehet vízummentesen Kanadában tartózkodni, de a kint lévők kérelmezhetik tartózkodási idejük meghosszabbítását vagy a tartózkodás céljának megváltoztatását. Ha valakinek elutasították menekültkérelmét, de nem hagyja el az országot, kiutasítják. Mivel a menekültkérelmek kezelése kanadai belügy, a magyar nagykövetség a kiutasításról csak abban az esetben kap tájékoztatást, ha a kitoloncolandónak nincs érvényes magyar útlevele, és a kanadai határőrség hivatalból úti okmányt kér neki.
Az, aki bevándorlóként szeretne letelepedni Kanadában, a bécsi konzulátuson jelentkezhet, és az ilyen irányú kérelmét, nyelvtudás, életkor, iskolai végzettség, szakképzettség és gyakorlat alapján osztályozzák. Munkavállalói vízumér is ugyanitt kell folyamodni.
Amíg a kiutazottak Kanadában a menekültkérelmük elbírálására várnak - ami eltarthat öt-hat évig is -, a beadvánnyal egy időben megkapják a szociális juttatásokat, gyermekeik iskolába járhatnak. A járadékokra minden olyan személy jogosult, akinek kérelmét befogadták, és azt az első hónaptól kezdve rendszeresen folyósítják nekik. Ha már van adószámuk, akkor pedig munkát is vállalhatnak.
Sokaknak valódi kitörési pontot jelent a kiutazás
Tejfel László, a Szabolcs megyei Nyírbogát cigány önkormányzatának elnöke a Távirati Irodának beszámolt családja sorsáról. A felesége, két gyermeke és négy unokája idén február 22-én utazott ki Hamiltonba, korábban kitelepült rokonokhoz. Menekültkérelmük beadása után négy hónap elteltével megkapták az adószámot, így ők már dolgoznak. A fia 3200 kanadai dollárt keres egy húsipari cégnél sofőrként, felesége négy órában 1600 dollárért takarít, délután angolt tanul, a lánya pedig a menekültügyi hivatalban dolgozik. Az unokák az általános iskolában angolt és franciát tanulnak, művészeti foglalkozásokon vesznek részt.
A még együtt lakó család az idén Torontóba költözik, ott két új lakást kapnak, a 800, illetve 1100 dolláros bérleti díjat a kanadai állam fizeti. Elmondásuk szerint egy háromgyermekes család 1900 dollár szociális segélyt kap havonta, ehhez járul a heti egynapos közmunkáért és orvosi vizsgálatért járó 100-100 dollár. Az államonként változó szociális segély egy gyermekre 900-1150, két gyermekre 1300 dollár, a felnőttek pedig fejenként 500-600 dollárt kaphatnak. Ebből kell fedezniük lakhatásukat és megélhetésüket.
Tejfel, aki korábban alelnöke volt az Országos Cigány Önkormányzatnak, azt mondta, hogy családjával interneten naponta tartja a kapcsolatot, és azt tervezi, még karácsony előtt ő is kiutazik, mert nem talál idehaza megélhetést. A politikai helyzet, a kilátástalanság és a félelem, a munkanélküliség arra kényszerít, hogy menjek – mondta, hozzáfűzve, vállalkozása tönkrement, a 28.500 forintos járadékból nem tud megélni.
