Polgárság dicsősége! (összeollózás!)

. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság.(Akik ugye lefejeznék őket) Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. Ezért uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamenumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték), de forradalmat soha, s ezért nincs! Ady Endre
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú emberbaromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen al¬kalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre. A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes... egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!... a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni. Szabó Dezső: Virrasztó Koppányból
(És ez az a „polgári középosztály" amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?)
A „Jobboldaliság” dicsérete:
Márai Sándor Naplójából:

Ha vége lesz ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár ránk: államot kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, reánk hagyott…Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit;
Ha egy közösség a hazugságnak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye, hogy nem talál realista és lényeglátó emberekre, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségesen gyakorlatias embere¬ket, akiknek a számára a gyakorlati munka vagy az érvényesülés lehetősége áll mindenek felett, és ennek érdekében hajlandók abban az értelemben „realisták lenni", hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját elfogadják valóságnak.
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás történelem! Új zsákutca vagy a régi?