választási program készítés

FIZET ÖN GYERMEKTARTÁSDÍJAT VALAMILYEN FORMÁBAN?(a kérdés amit senki nem mer feltenni)

Az új, 2014.03.15-én hatályba lépő családjogi törvény a gyermektartásdíj vonatkozásában számos módosítást eszközölt, a régi szabályokat pontosítja, kibővíti és igyekszik a mai kor igényeinek megfeleltetni. A legtöbb változás a gyermekek érdekét szolgálja, biztosítja az eltartáshoz való alapvető jogát.
A törvény vélelmet állít fel a kiskorú illetve a nagykorú és középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett, vagyis nem kell külön bizonyítani, hogy a gyermek a tartásra rászorul. Ez a vélelem akkor dönthető meg, ha a gyermek személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni. A vélelem felső korhatára 20 év – tehát ennek betöltését követően a középiskolai tanulmányok folytatása ellenére a bizonyítási teher a gyermeken van.
Újdonság a szerződéses gyakorlatban eddig is alkalmazott megoldást miszerint lehetőség van a tartásdíjat egy meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával biztosítani részben vagy egészben. Ez életszerű megoldás, hiszen a gyermekek lakhatását sokszor a felek utolsó közös lakóhelyén oldják meg. Ha ilyenkor a különélő szülő lemond a gyermekek javára a saját tulajdoni hányadáról, akkor ennek értékét a felek a tartásdíjba betudhatják, és az apa vagy egyáltalán nem fizet tartásdíjat, vagy csak lényegesen kisebb összeget teljesít havonta.
Megszűnt a tartásdíj %-os marasztalása, és a nemzetközi trendnek megfelelően fix összegben lesz meghatározva bár az összeget az előző 1 év átlagos jövedelmének 15-25% alapján határozzák meg gyermekenként. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenleg hatályos százalékos marasztalás a kiskorú gyermek érdekét szolgálja minden olyan esetekben, amikor a tartásdíj fizetési kötelezettség előreláthatólag hosszabb időn keresztül áll fenn, ez a megoldás volt az, ami tartósan és kiszámíthatóan biztosította a kötelezett jövedelmének növekedésével arányos tartásdíjat. A tartásdíj automatikus emelkedésének biztosítására tehát szükség van, ezt a jogalkotó úgy oldotta meg, hogy a bíróság – ha indokoltnak tartja – , a tartásdíjat évente indexálja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével. Ez jobb megoldás mint a szerződéses gyakorlatban kialakult infláció követés, mert a fogyasztói árindex változása jobban mutatja a gyermek kiadásainak növekedését.
A tartásdíj mértékének meghatározásánál a bíróság figyelemmel van:
a gyermek indokolt szükségleteire,
mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
a szülők által eltartott más gyermekekre,
a gyermek saját jövedelmére, vagyonára,
és az egyéb szociális és családtámogatásokra is.
Míg a jelenlegi szabályozás a gyermek ’tényleges’ szükségleteit említi, addig az új Ptk. szerinti „indokolt szükséglet” jobban kifejezi azt a jogelvet, hogy a gyermek részére fizetett tartásdíj nem lehet „szűkös tartást”, az nem azonosítható a létminimummal, hanem a gyermek valós igényeinek megfelelően egyéniesített, átlagos színvonalú tartásdíjat kell fizetnie a kötelezettnek.
Az indokolt szükséglet fogalmát maga a törvény meghatározza tehát a tartásdíj mértéknek megállapításakor figyelembe kell venni, a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat. Remélem a szabadidő tartalmas eltöltése változatlanul fontos költség lesz, ha csak a színház, mozijegyek árát, a sportszerek és sportfoglalkozások árait nézzük, ez igen magas összeg havonta. A kirándulás, nyaralás, síelés, városnézés, múzeumok, könyvek ára bár nem havi kiadás, de összességében nem elhanyagolható összeg. Úgy gondolom, a különélő szülőnek ezekhez a költségekhez épp úgy hozzá kell járulnia, mert egy gyermeknek nem csak lakni, enni, ruházkodni és iskolába járnia kell, hanem a szabadidő tartalmas eltöltése legalább olyan fontos – ha nem fontosabb.
A különélő szülő változatlanul akkor is köteles tartásdíjat fizetni, ha ezzel saját szükségleteit korlátozni kell, azonban ezt a szabályt kicsit fellazítja az új törvény, és abban az esetben ha a gyermeknek van jövedelme, vagyontárgya amiből bevétele származik, vagy van más tartásra kötelezhető egyenes ági rokon – praktikusan a gyermekkel együtt élő szülő, vagy a nagyszülők – akkor ez a rendelkezés nem alkalmazható. Nem tudom, a gyakorlat miként fogja ezt alkalmazni, én tartok tőle, hogy ez újabb kibúvót fog jelenteni a sok minimálbéres papírt lobogtató, de egyébként más rokonok és haverok nevén lévő tárgyak között, jó módban élő apukáknak. Nem gondolom, hogy ilyenkor a tartás terhét az édesanyáknak, vagy a nagyszülőknek kellene viselni, de majd meglátjuk merre kanyarodik a bírói megítélése ennek a kibúvónak.
Kikerült a végleges szövegből a tervezetben még benne lévő szabály, miszerint az elmaradt tartásdíjat az általános 5 éves elévülési időn belül lehetett volna követelni. Annyi engedményt engedett csak a jogalkotó a jelenlegi 6 hónapos szabályhoz képest, hogy 3 évre visszamenőleg lehet követelni a meg nem fizetett tartásdíjat ha az illető igazolja, hogy a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett.
http://seveled.cafeblog.hu/2014/01/08/a-gyermektartasdij-szabalyozasa-az-uj-ptk-ban/

Kétféle gyermektartásról beszélhetünk:

kiskorú gyermek tartása
nagykorú gyermek tartása
1. Kiskorú gyermek tartása:

A Polgári Törvénykönyv rendelkezése értelmében a szülő kötelessége a kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodni. A kiskorú gyermek tartására vonatkozó kötelezettség a gyermek kiszolgáltatottsága, testi, szellemi, erkölcsi fejletlensége miatt a más rokonokkal (pl. házastárs, szülő) szembeni tartási kötelezettséghez képest sokkal szigorúbb. A szülő ugyanis a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben (lakhatás biztosítása, élelmezés, ruházkodás, taníttatás), a különélő szülő (aki nem feltétlenül elvált szülő) pedig elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). Természetesen, ha a szülők közös háztartásban, együtt élnek, mindketten természetben biztosítják a gyermekük részére a tartást. Kivételes esetben a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

A tartásdíjat a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, azaz a lakhatásának, élelmezésének, ruházkodásának, taníttatásának biztosítására kell felhasználni. A tartásdíj összegének megállapításakor alapvető jelentőséghez jut ezért a gyermek szükségleteinek a mértéke, amely az életkor és egyéb körülmények függvényében változó lehet.

A tartásdíj megállapítása, összege

A bíróság csak a felek, szülők megegyezése hiányában dönthet e kérdésről. A szülők megállapodására sor kerülhet a peres eljárásban, de azon kívül is. A perbeli megállapodást, egyezséget a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. (A bíróság által jóváhagyott perbeli egyezségnek az ítélettel azonos hatálya van. A jogerős egyezség alapján, a kötelezett teljesítésének hiányában végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. Peren kívül kötött egyezség esetén azonban, ha azt valamelyik fél nem teljesíti, a kialakult jogvitát bírói útra kell terelni, és csak a jogerős bírósági ítélet alapján lehet végrehajtást kezdeményezni.)

Peren kívül, de akár a bírósági eljárásban is lehetőség van arra, hogy a felek a törvényes mértéknél magasabb mértékű gyermektartásdíjban állapodjanak meg. A gyermektartásdíj meghatározása - a felek megállapodása hiányában - nehéz és bonyolult feladat a bíróság számára. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdések:

A Polgári Törvénykönyv szerint a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

a gyermek tényleges szükségleteire,
mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre,
a gyermek saját jövedelmére is.
A tartásdíj alapja főszabályként a "bérköltség címén juttatott járandóság". A túlmunkáért kapott díjazást, a további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó díjazást a tartásdíj megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bérköltség címén juttatott járandóság alapján fizetendő tartásdíj a gyermek szükségleteit nem fedezi.

A tartásdíj abban az esetben is igazodik a gyermek szükségleteihez, ha a kötelezett kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik. Nem lehet tehát a tartásra kötelezett jövedelmének 15-25%-át, hanem pl. csak ennél kisebb arányát tartásdíj címén igénybe venni, ha azt a gyermek szükségletei nem indokolják. (Pl. az igen magas, sokszor milliós nagyságrendű menedzserjövedelmeknél.)

A tartásdíj mint a különélő szülőt terhelő kötelezettség megállapítása során a gyermek szükségleteiként az alapszükségletek - lakhatás, élelmezés, ruházkodás, taníttatás - vehetők figyelembe, amelyek a gyermek életkora és egészségi állapota függvényében változóak lehetnek. Nincs jogi lehetőség azonban az extra kiadások különélő szülőre történő kötelező áthárítására. Pl. nem kötelezhető a különélő szülő arra, hogy a gyermeke részére az egyébként drága külföldi tanulmányok folytatását finanszírozza. Egyetlen esetben sincs azonban akadálya annak, hogy a szülő saját belátása szerint, önszántából bármilyen, a gyermekkel kapcsolatos kiadáshoz hozzájáruljon (pl. számítógép vásárlása stb.), erre azonban törvényi szigorral nem kötelezhető. A családjog kizárólag a szülői tartási kötelezettség minimumának a meghatározására szorítkozik. Ezen felül a szülő belátására, érzelmeire, erkölcsi érzékére bízza annak eldöntését, hogy a gyermeke felnevelését, boldogulását milyen mértékben támogatja. A tartásdíj megállapításánál a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülő jövedelmét is figyelembe kell venni, hiszen neki is hozzá kell járulnia a gyermek eltartásához pénzben. Amennyiben a gyermeket nevelő szülő jövedelme magas, vagy más jelentős vagyonnal rendelkezik, az még nem mentesíti a különélő szülőz a tartásdíj fizetési kötelezettsége alól.

A tartásra kötelezett jövedelmének megállapításához bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség. Egy példa a bírói gyakorlatból: "A bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor az alperes által az önadózás keretei között elkészített adóbevalláson kívül az alperes vagyoni körülményeit feltárva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes bevallott tiszta jövedelme, az általa felsorolt rendszeres kiadások mellett is életszerűtlen, függetlenül attól, hogy az adónyilatkozat szerinti bevétel adóköteles tiszta jövedelem vagy pedig adóalap."

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni, azonban a tartásdíj összegét az új PTK alapján már fix összegben kell megállapítani, ami inflációkövető is lehet. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni.

Gyermektartásdíj megváltoztatása

Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított gyermektartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

Megváltoztatást csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

A PTK-hoz fűzött kommentár értelmében a Kúria a gyermektartásdíj felemelésénél irányadó szempontok meghatározása körében utalt arra, hogy minden esetben figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, illetve azok költségeire kell bizonyítást lefolytatni és ennek alapján kell állást foglalni, hogy a gyermektartásdíj felemelése tárgyában előterjesztett kereset - a gyermekkel kapcsolatban felmerülő indokolt kiadásokra figyelemmel - milyen mértékben megalapozott.

2. Nagykorú gyermek tartása

Ajánlom figyelmébe az erről szóló nyilatkozatomat ("Meddig kell fizetni a gyerektartást?"), melyet a Média menüpontban talál meg.

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

Az a nagykorú, munkaképes gyermek is jogosult tartásra:

aki magát - önhibáján kívül - eltartani nem tudja
az életpályára felkészítő szükséges - nappali tagozatos - tanulmányai folytatása érdekében rászorul
és akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs.
A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

A szülő a 25. életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges. Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyeztetné. E szabály alól a törvény kivételt tehet. Ha a tartásra köteles ez alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána következő kötelezettekre hárul.

A tartást a kötelezett - választása szerint - saját háztartásában természetben vagy havonként pénzben szolgáltathatja. A jogosult kérheti, hogy a kötelezett a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja. Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat (ez a gyakorlatban a nagykorú gyermeket nevelő szülőt jelenti, aki a különélő szülővel szemben indítja meg a pert).

A tartási követelés hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető. Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor lehet visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.

Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be (pl. a nagykorú gyermek a tanulmányait befejezte, vagy tanulmányai sikertelensége folytán az intézményből elbocsátották), a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, KÖTELES - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

A PTK. 4:222. § szerint a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

http://www.drgaaledina.hu/szakteruletek/gyermektartasdij